Egy sikeres kínai on-line regényt hat millióan olvastak a hálózaton, és egyáltalán nem mellékesen 600 ezer nyomtatott példány is elkelt belőle. De olyan is akadt, amiből egy milliót adtak el a könyvesboltokban. Vagyis a hagyományos panasszal éppen ellentétesen, mely szerint az internetes elérhetőség rontja mondjuk a zenei CD eladhatóságát, itt éppen fordítva működik a rendszer.



Kínában persze mintegy 10 millióan olvasnak on-line regényeket; több ezer irodalmi site működik; több mint 100 ezer amatőr teszi közzé a hálózaton fantasy vagy éppen szerelmi történetét, és amikor egy - rendszerint - anonim oldal nyolc számjegyű letöltést ér el, akkor a hagyományos tégla és habarcs (pontosabban papír és nyomdafesték) kiadók is jelentkeznek a szerzőnél (meg a filmesek és játékfejlesztők is).
Egy sikeres (és szorgalmas) író akár napi 20-30 A 4-es oldalnyi szöveget is megír, amit - ha elég jónak találják - az irodalmi site-ok VIP-szekcióikban tesznek hozzáférhetővé az olvasók számára némi pénz ellenében. Korábban bevett gyakorlat volt, hogy aki nyomtatásban is látni akarta a művét, azt a való világ kiadói arra kötelezték, hogy a történet végét csak papíralapon mesélje (és ez a megoldás persze kellőképpen idegesítette a fizetős on-line olvasókat), de ma már számos szerző eleget keres ahhoz az interneten is, hogy a hagyományos formát teljesen kihagyja.
Ami egyfelől - szerintem - nagyon jó megoldásnak hangzik. Másfelől viszont Kína esetében minden bizonnyal rengeteget számít az is, hogy egy hatalmas torta kis szelete is hatalmas, és én arra tippelek, hogy nálunk például nem lenne ahhoz elég olvasó, hogy beváljon a dolog.