Egy angol kutató szerint kb. 20 százalék esélye van annak, hogy valójában egy számítógépes szimulációban élünk. De ennek a kijelentésnek ebben a formában nincs sok értelme.
Az elképzelés két feltételezésen alapul, és igazából még csak nem is különösebben új. Egyfelől azon, hogy egy mind fejlettebb civilizáció egyre nagyobb számítási kapacitással rendelkezik, és egyszer majd (akár ötven, akár öt millió év múlva, ez most számunkra mindegy) eljut oda, hogy képes legyen tökéletesen valóságosnak látszó számítógépes világokat és abban magukat tökéletesen valóságosnak érző, gondolkodó lényeket létrehozni. És ugye rosszabb esetben - ellentétben a Mátrix meséjével - egy ilyen helyzetben, ha belül vagyunk, akkor még csak meg sem bizonyosodhatunk róla, hogy nem valóságos, ami körülvesz minket (illetve, hogy nem úgy valóságos, mint ahogyan gondoljuk).
Másfelől az is ott van emögött a feltételezés mögött, hogy a mind fejlettebbé váló civilizáció él is ezzel a lehetőséggel ahelyett, hogy egy teljesen más irányba indulna el, és az egészet most felvető oxfordi kutató "úgy érzi", hogy ennek a Mátrix-megoldás valószínűsége egy az öthöz. Amire persze a leginkább azt érdemes válaszolni, hogy mivel senki sem tudja, hogy valójában mekkora, ezért teljesen érdektelen, hogy mit saccolunk, tippelünk, álmodunk meg, és így tovább. Ugyanis egyszerűen nem tudjuk, hogy miként lehetne ezt megbecsülni, és innentől kezdve komolytalan az egész.