Miután egy műlábakat használó futó második lett egy eredetileg egészségeseknek kiírt versenyen Rómában, kérdés, hogy versenyezhet-e majd a jövőben is az egészségesekkel együtt.


A szóban forgó dél-afrikai versenyzőnek egy születési rendellenesség miatt térd alatt amputálni kellett a lábait, és mostanra odáig jutott, hogy nem csak paralimpiákat nyer, hanem a "rendes" futóknak is komoly konkurenciát jelent. Illetve a 2008-as olimpián is indulni akar (ismét csak a "rendes futók" között).
Mivel a műláb nem másolja pontosan az emberi láb szerkezetét (aminek nem is lenne értelme), innentől kezdve legalábbis nehéz - ha ugyan nem lehetetlen - pontosan megmondani, hogy mennyit ad vagy nem ad hozzá a versenyző teljesítményéhez, és egy győzelem esetén meddig terjed az ő teljesítménye, illetve meddig a protézisé. Ezt legfeljebb akkor lehetne tudni, ha mindenki ugyanolyan művégtagokat használna.
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy elvileg az is elképzelhető, hogy egy különben fogyatékos a műlábának köszönhetően még előnybe is kerül a többiekkel szemben, úgyhogy minden bizonnyal számíthatunk rá, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség az ilyen és hasonló problémáknak úgy fogja elejét venni, hogy nem engedi a protézist használókat a "hagyományos" sportolókkal (futókkal, úszókkal, diszkoszvetőkkel, stb.) együtt indulni. Ami persze nem különösebben meglepő: a lengyel tudományos fantasztikus író és gondolkodó, Stanislaw Lem már az 1960-as évek elején arról írt Summa technologiae című könyvében, hogy nem is olyan sokára jobb testkiegészítőket fogunk majd gyártani, mint amilyen az eredeti, és akár még az is elképzelhető, hogy lesznek olyanok (még ha nem is sokan), akik lecserélik protézisre a végtagjaikat...
Másfelől persze nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a technológia fejlődésének köszönhetően hamarosan a mindennapi életben is sokkal könnyebb lesz a rászorulóknak, nem csak a versenypályán.