Egyáltalán nem biztos, hogy a virtuális realitást olyannak érdemes megcsinálni, hogy az a valóság minél hűbb mása legyen, mondja egy amerikai kutató.


‎Ha ugyanis úgy rendeznénk be a virtuális teret ahogyan a Second Life is teszi, vagyis lényegében mintha valódi tér lenne, akkor lehet ugyan, hogy az első pillanattól otthonosan fogunk mozogni benne, de eközben nem használjuk ki az olyasféle lehetőségeket, mint amilyen például az is, hogy a feje felett megjelenő henger hosszával jelezhetjük, hogy az avatár mennyi ideig tartózkodott egy helyen (meg jó néhány más dolgot is).
‎Vagyis: ugyanúgy, mint ahogy annak idején az autót lényegében motorhajtású lovas kocsinak tekintették (és olyannak is építették meg), most a virtuális teret a régi és jól ismert tér analógiájára képzeljük el, de egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez a megoldás legyen a befutó.
‎Persze ennek ellenére lehet, hogy ez lesz - előbb-utóbb majd kiderül.