Boldog születésnapot egy párhuzamos világmindenségben is!
Ebben a hónapban ötven éves az amerikai Hugh Everett multiverzum (vagy ha úgy jobban tetszik: sok világ) hipotézise. Feltehetően ez az egyik legnépszerűbb tudományos elmélet, amelyet ennek megfelelően persze nem kevésszer értettek félre vagy egyszerűsítettek túl filozófusok, sci-fi írók és olvasók.

A téma egyik ismert amerikai szakértője például azt mondja, hogy "majdhogynem minden
kollégámnak van róla véleménye, miközben majdhogynem egyikük sem
olvasta" Everett dolgozatát, és ennek megfelelően valószínűleg nem
lenne szerencsés, ha éppen én próbálnám megmagyarázni (aki szintén
nem olvastam az eredetit), hogy pontosan miről van szó. Ezért
legyen elég itt most valami olyasmi, hogy Everett elképzelése
szerint ahányszor csak megtörténik egy kvantumesemény a miénkben,
aközben a miénkkel párhuzamos világokban is megtörténik, csak éppen
más kimenettel - és így végül minden lehetséges verzió
megvalósul.
Tehát miközben a Nature című tudományos lap most, 2007. júliusában
részletesen foglalkozik mind a kérdéssel, mind
pedig az évfordulóval, aközben egy, a miénkkel párhuzamos
világmindenségben egy betű, egy sor vagy éppen egy teljes oldal
eltéréssel ugyanaz a szöveg jelenik meg; vagy egyáltalán nem
jelenik meg róla semmi; és így tovább.
És innentől kezdve van min eltűnődnünk a multiverzumokkal
kapcsolatban - függetlenül attól, hogy végső soron igaza van-e
Everettnek vagy sem.
Erről beszélgetett tegnap este Friderikusz Lukács Bélával. Az elméleti fizikus szerint ha azt vesszük alapul, hogy 10 dimenziónk van, amiből 9 téralapú, egy pedig az idő, akkor a mi három ismert dimenziónk végtelen nagyra tágul, a többi pedig végtelen kicsire zsugorodik. Viszont egy másik elmélet szerint egyszer ez a tágulás megáll, hogy bekövetkezzen a Nagy Reccs, tehát a jövőben lesz egy olyan dolog, amikor mind a 9 téralapú dimenzió ugyanakkora lesz, és simán át lehet járkálni bennük. Lukács Béla szerint ha az emberiség et megéri, túlélheti a Nagy Reccset. Legalábbis én így értelmeztem.
Szerintem a Multiverzum nem végtelen sok hasonló világ, hanem végtelen sok különböző világ. Sz. Meljuhin szovjet filozófus A szervetlen természet fejlődési dialektikája c. könyvében már 1961-ben feltételezte, hogy a Világmindenség nemcsak mennyiségben végtelen, hanem minőségben is.