Az évi több tíz millió tonna elektronikai hulladék nagy része a fejlődő országokban köt ki, ahol teljes iparág épült a feldolgozására. Ugyanis az asztalunkon álló gép egy tonnája például tizenhétszer annyi aranyat tartalmaz, mint egy tonna normál aranyérc, és negyvenszer annyi rezet, mint amivel a rézbányák kőzeteiben találkozni. Aminek persze megvan az ára.

e 

Jelenleg kb. tízszer olcsóbb a tönkrement számítógépeket elhajóztatni a fejlődő országok valamelyikébe: Indiába, Nigériába vagy éppen Kínába, mint otthon megfelelően gondoskodniróla. És ott esetleg még örülnek is neki, mert ki lehet olvasztani belőle az értékes összetevőket: a rezet meg az aranyat, úgyhogy van olyan kínai szemétfeldolgozó, amely százezer (!) embert foglalkoztat. És eközben persze különböző, kimondottan mérgező anyagokat engednek elképzelhetetlen mennyiségben a földbe, a vízbe és a levegőbe az ólomig és higanyig bezárólag.
Miután éppen a napokban halt meg a számítógépemben az alaplap, más alkatrészekkel együtt értelemszerűen ez is a szemétbe fog vándorolni. Vagy az is lehet, hogy előtte egy hosszú hajóút vár rá.